Bibliatanulmány: A cél útja

By Admin — 2025. szept. 09.

Az embernek lépéseit az Úr rendeli el, és az ő útjában gyönyörködik. Ha elesik is, nem terül el, mert az Úr támogatja az ő kezével. (Zsoltárok 37:23-24)

Egy bizonytalansággal és gyors változásokkal teli világban gyakran keressük az irányt és a célt. Az élet terhei olykor nyomasztóak lehetnek, és sodródónak érezhetjük magunkat, nem tudva, mi legyen a következő lépésünk. Mégis, küzdelmeink közepette a 37. zsoltár 23-24. verse mély emlékeztetőt ad: útjaink nem véletlenszerűek; az Úr rendeli el azokat.

Gondoljunk egy utazóra, aki úton van. Minden megtett lépés nem csupán előrehaladás, hanem valami nagyobb által vezetett mozdulat. Amikor útjainkat az Úrra bízzuk, Ő lesz a vezetőnk. Ez az ige biztosít bennünket arról, hogy Isten gyönyörködik a mi utunkban, és bölcsessége és szeretete szerint formálja azt.

De mit jelent az, hogy az Úr rendeli el a lépéseinket? Azt jelenti, hogy terve van az életünkre nézve, amely egyedülálló helyzetünkhöz és lehetőségeinkhez igazodik. Isten ismeri szívünk vágyait, és megajándékozott bennünket a tehetségekkel és lehetőségekkel, hogy betöltsük az Ő célját. Ha akaratához igazodunk, bízhatunk abban, hogy utunk növekedéshez, beteljesedéshez és örömhöz vezet.

Az élet azonban nem mentes a kihívásoktól. A zsoltáros elismeri, hogy útközben megbotolhatunk. Lesznek pillanatok, amikor elveszettnek vagy alkalmatlannak érezzük magunkat. Talán olyan kudarcokkal találkozunk, amelyek megkérdőjelezik értékünket vagy irányunkat. Mégis, itt rejlik a reménység: „Ha elesik is, nem terül el, mert az Úr támogatja az ő kezével.” Még ha megbotlunk is, Isten kegyelme megtart bennünket. Nem hagy el szükségünk idején. Inkább felemel minket, és visszavezet arra az útra, amelyet számunkra készített.

Ahogy mindennapjaink útját járjuk, emlékezzünk arra, hogy nem vagyunk egyedül. Isten keze mindig munkálkodik, vezet minket minden kanyarban és fordulatban. Magabiztosan nézhetünk minden nap elé, tudva, hogy lépéseinket Ő rendeli el. Amikor próbákkal vagy visszaesésekkel szembesülünk, kapaszkodjunk hitünkbe, bízva abban, hogy Isten ezeket a tapasztalatokat is felhasználja, hogy formáljon és megerősítsen bennünket.

Ma szánjunk egy pillanatot arra, hogy elgondolkodjunk utunkon. Kérjük Isten vezetését döntéseinkben? Készek vagyunk-e bízni Benne lépéseinkkel? Fogadjuk el az igazságot, hogy gyönyörködik útjainkban, és elkötelezett abban, hogy megtartson minket. Minden lépésünkkel járjunk bátran hitben, tudva, hogy útjainkat az Úr rendeli el.