Bibliatanulmány: Az Úr az én pásztorom

Írta Admin — 2025. aug. 18.

Ebben a bizonytalansággal és zűrzavarral teli világban gyakran keressük a biztonságot és a békességet. Beteljesülést hajszolunk a munkánkban, kapcsolatainkban és javainkban, mégis minél inkább ezek után futunk, annál inkább érezhetünk mély vágyakozást. A 23. zsoltár 1. versében Dávid bátran kijelenti: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.” Ez a hatalmas kijelentés arra hív, hogy elgondolkodjunk Isten természetén, mint pásztorunkon, és azon, mit jelent ez a mindennapi életünkben.

A pásztor képe gazdag jelentéssel bír. A pásztor az, aki mélyen törődik a juhokkal, biztonságos legelőkre vezeti őket, gondoskodik szükségleteikről, és megóvja őket a veszedelemtől. Amikor Dávid az Urat nevezi pásztorának, egy bizalmon és függőségen alapuló kapcsolatot ismer el. A mai rohanó társadalomban gyakran elfelejtjük, hogy van egy pásztorunk, aki ismeri szükségeinket és vágyainkat. Hajlamosak vagyunk saját erőnkre és bölcsességünkre támaszkodni, de az igazi beteljesülés akkor jön, amikor Isten gondviselésére bízzuk magunkat.

Kimondani, hogy „nem szűkölködöm”, bátor hitvallás. Ez azt jelenti, hogy amikor az Urat ismerjük el pásztorunknak, biztosak lehetünk benne, hogy szükségeink be lesznek töltve. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindent megkapunk, amit kívánunk; inkább egy mélyebb megelégedettségről szól, amely abból fakad, hogy tudjuk: Isten kezében van az irányítás. A Filippi 4:19-ben Pál emlékeztet minket: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” Amikor Istenben bízunk, mint gondviselőnkben, békességet találhatunk a körülményeink közepette is.

A mindennapokban ezt az igazságot úgy alkalmazhatjuk, hogy hálás szívet gyakorlunk. Amikor arra figyelünk, amink van, és nem arra, amink nincs, elkezdjük észrevenni Isten áldásainak bőségét körülöttünk. Gondolj arra, hogy vezess hálanaplót, és írd le, milyen módokon gondoskodott rólad Isten, legyen az nagy vagy kicsi. Ez a gyakorlat megváltoztathatja a szemléletünket, és segíthet felismerni a jót az életünkben, még nehéz időkben is.

Továbbá, amikor elfogadjuk az Urat, mint pásztorunkat, minket is hív, hogy ezt a gondoskodást továbbadjuk másoknak. Ahogyan mi is vigasztalást és vezetést kapunk Istentől, úgy lehetünk mi is támogatás és szeretet forrása a körülöttünk élők számára. Akár meghallgatunk valakit, segítséget nyújtunk, vagy megosztjuk a Krisztusban való reménységünket, Jézus követőiként akkor töltjük be hivatásunkat, ha egymás pásztoraivá válunk.

Ma szánj időt arra, hogy elgondolkodj kapcsolatodon az Úrral. Van-e olyan terület, ahol jobban kellene bíznod benne? Emlékezz: Ő a te pásztorod, nem szűkölködsz. Pihenj meg jelenlétében, támaszkodj gondviselésére, és engedd, hogy békessége betöltse a szívedet. Bízz benne, hogy tudja, mire van szükséged, és minden dolgot a javadra munkál.