Bibliatanulmány: Szeretet a világon túl

Írta Admin — 2025. szept. 21.

Egy olyan világban, amely tele van figyelemeltereléssel és kísértésekkel, az 1 János 2:15-16 szavai mély tisztasággal szólnak: „Ne szeressétek e világot, se azokat, a mik e világban vannak. Ha valaki szereti a világot, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, a mi e világban van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem e világból.”

Ezek az igeversek arra hívnak, hogy vizsgáljuk meg, mit értékelünk igazán. Az a „világ”, amiről János beszél, nem a fizikai teremtés, amelyben élünk, hanem az az értékrend és gyakorlat, amely Isten ellen áll. Ez egy olyan kultúra, amely az önelégültséget, anyagiasságot és kevélységet hirdeti. János figyelmeztet, hogy ha ezeket a dolgokat szeretjük, eltávolodhatunk Istennel való kapcsolatunktól.

A modern életben folyamatosan üzenetek árasztanak el minket, amelyek arra bátorítanak, hogy hajszoljuk a sikert, a gazdagságot és a státuszt. A közösségi média gyakran felerősíti ezeket a vágyakat, egy idealizált életképet mutatva, amely miatt elégedetlennek érezhetjük magunkat. Könnyű beleesni abba, hogy olyan dolgokat hajszoljunk, amelyek végül nem elégítik ki legmélyebb vágyainkat.

Azonban Krisztus követőiként magasabb mércére vagyunk elhívva. Az Atya szeretete arra hív, hogy a mulandóról az örökkévalóra irányítsuk a figyelmünket. Ahelyett, hogy világi javakban vagy eredményekben keresnénk a beteljesülést, arra bátorít minket, hogy olyan szívet neveljünk, amely Istent keresi. Amikor szeretjük az Atyát, megváltozik a szemléletünk. Elkezdjük az Ő szemével látni a világot, és azt értékeljük, amit Ő értékel.

Ez nem azt jelenti, hogy nem örülhetünk az élet jó dolgai­nak. Isten sok áldást adott nekünk, hogy értékeljük azokat. Sokkal inkább arról szól, hogy hová helyezzük végső bizalmunkat és odaadásunkat. Abban keresünk értéket, amink van vagy ahogyan mások látnak minket, vagy Krisztusban találjuk meg identitásunkat és célunkat?

Szánjunk egy pillanatot arra, hogy elgondolkodjunk életünkön. Mik azok a „dolgok”, amelyekhez talán túlzottan ragaszkodunk? Egy munkakör, egy kapcsolat, vagy talán a legújabb trend? Ezek a dolgok könnyen bálványokká válhatnak, elfoglalva Isten helyét a szívünkben.

Ma válasszuk azt, hogy Isten dolgait szeretjük. Törekedjünk a szeretetre, örömre, békességre és jóságra. Amikor a szívünket az Övéhez igazítjuk, megtaláljuk az igazi megelégedést. A világ mulandó örömöket kínál, de az Atya szeretete maradandó reménnyel és céllal tölt el minket.

Ahogy a napunkat éljük, emlékezzünk rá, hogy igazi kincsünk az Istennel való kapcsolatunkban van. Törekedjünk arra, hogy minden találkozásban tükrözzük az Ő szeretetét, megmutatva, hogy nem e világból valók vagyunk, hanem Hozzá tartozunk.