Könyörülj rajtam, oh Isten

Írta Admin — 2025. aug. 18.

Minden hívő ismeri a félelem súlyát, az árulás fájdalmát vagy a mindent elborító megpróbáltatások árnyékát.

A 57. zsoltárt akkor írta Dávid, amikor Saul elől menekült, és egy barlangban rejtőzött el. Mégsem a kétségbeesésbe merült, hanem imádságban emelte fel hangját.

Ez a vers nem csupán ősi költészet, hanem kétségbeesett kiáltás az irgalomért, és bátor bizonyságtétel Isten oltalmába vetett bizalomról.

📖 Zsoltárok 57:2

„Könyörülj rajtam, oh Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem, és a te szárnyaidnak árnyékában bízom, míg elvonulnak a veszedelemek.”

Magyarázat: Menedék az árnyékban

Dávid ismétlése – „Könyörülj rajtam” – sürgősséget és teljes ráhagyatkozást mutat. Tudta, hogy csak Isten kegyelme tarthatja meg. Figyeljük meg a képet: „szárnyaidnak árnyékában”.

Ahogy a madár anyja betakarja fiókáit, úgy oltalmazza Isten népét a viharban. Dávid nem tagadja a veszedelem valóságát; inkább úgy dönt, hogy Isten oltalma alatt várja meg, míg elmúlik a próba.

👉 A kulcs itt a bizalom.

Dávid lelke már akkor Istenben bízott, amikor a veszély még nem múlt el. A vihar még tombolt a barlangon kívül, de a szívében már békesség volt. Az igazi menedék nem a kőbarlangban, hanem a Mindenható Isten jelenlétében található.

Önvizsgálat

• Keresem-e naponta Isten irgalmát, vagy a saját erőmből próbálom megoldani az életem?
• Amikor veszedelem ér, Istenhez futok menedékért, vagy a félelemhez, kételyhez, vagy világi megoldásokhoz?
• Rendíthetetlen-e a bizalmam Isten szárnyaiban, még amikor a vihar tombol is?

Következtetés: Biztonságban, míg elmúlik

A 57. zsoltár 2. verse emlékeztet, hogy a viharok csak ideig tartanak, de Isten irgalma örökkévaló.

Bármi is vesz körül ma (félelem, veszteség vagy bizonytalanság), tudd ezt: szárnyainak árnyéka elég széles, hogy betakarjon, és irgalma elég erős, hogy megtartson, míg a vihar elvonul.

Maradj szárnyai alatt.
A vihar el fog múlni.
Irgalma soha nem múlik el.